Nagyon sokáig ellenálltam. Fejlesztéshez is csak autocomplete-ként használtam az AI-t, Copiloton keresztül. Taszított a gondolat, hogy végül nekem kell majd feltakarítanom az összegányolt kódot.
Egy idő után viszont eluralkodott rajtam a „megszoksz vagy megszöksz” érzés. Ma már alapvető készségnek számít az AI és a hozzá tartozó eszköztár használata; lassan majdnem olyan fontos, mint a Git vagy bármelyik hagyományos fejlesztői eszköz mély ismerete.
Első próbálkozások
Néhány hónapja a Claude különböző modelljeivel próbáltam elkészíteni egy régóta húzódó hobbi projektemet. Persze csak úgy, hogy „durr bele”: itt egy féloldalas prompt, hajrá! Pont, ahogy a videókban demózzák.
Az eredmény legjobb esetben is szánalmas volt, a csalódás pedig nem maradt el. „Mit is vártam?” – gondoltam. Ezután még néhány napot rászántam, hogy közös erővel, Claude-dal használhatóvá pofozzuk.
Első élménynek nem győzött meg arról, hogy ezt napi szinten szeretném használni. Őszintén szólva akkor még annak sem néztem igazán utána, hogyan kellene jól használni.
Tudom, ennek erős vibe coding szaga van – pedig ettől inkább óvnék mindenkit. Akkoriban viszont ez folyt a csapból is.
Második próba némi utánanézés után
Teltek-múltak a hetek, és egyre több olyan tartalom került elém, amit korábban elhessegettem. Most viszont már egyre gyakrabban olvastam és néztem őket.
A vége az lett, hogy a régi nagy pet projektembe fejest ugrottam a ChatGPT-vel és a Codex harnesszel. A projektet évek óta terveztem, így már masszívan dokumentálva volt.
Amint valamivel jobban értettem, mit csinálok, rögtön jobbak lettek az első eredmények is. Nem sokkal később megjelent az 5.6 Sol modell, ami végképp meggyőzött.
Személy szerint nem rajongok a CLI harnesszekért; inkább a rendes GUI-t preferálom. Ezért használtam sokáig a Copilotot, később pedig a Codexet. Sokáig nem is tudtam, mennyit számít ez. Nem maga az élmény, hanem az, hogy mennyire tudom kezelni az eszközöket, skilleket, workflow-kat és minden mást, amiről korábban még csak nem is hallottam.
A nyúlüreg
Hajlamos vagyok jó nagy fejest ugrani abba a bizonyos „nyúlüregbe”, bármilyen témáról legyen is szó.
Rettentően élvezem az ilyen fokozatos felfedezést: amikor magadtól bukkansz egyre több információra, és egyszer csak összeáll valami a fejedben. Ilyenkor megvan az újdonság varázsa. Számos programnyelvet és technológiát így tanultam meg, és nekem mindig jó élmény volt ez a fajta tanulás.
Szépen, fokozatosan egyre mélyebbre ástam magam:
- Különböző modelleket használó subagentek delegálása adott feladattípusokra, ezzel csökkentve a limitdarálást
- Saját skillek készítése – pedig elsőre nem is gondoltam, hogy szükségem lesz rá
- A saját igényeimre szabott, összetettebb workflow-k tervezéshez, implementáláshoz, review-hoz, UI/UX-tervezéshez vagy brainstorminghoz
- Az MCP-k minimalizálása és a tokenéhség csökkentése
- A munkát segítő eszközök – például Beads, RTK és LSP-k – használata
- Worktree-k és azok megfelelő használata
- Sandboxengedélyek
Valószínűleg még így is az elején járok. Csak néhány hete nyúzom napi 8–10 órában – köszönhetően annak, hogy munkanélküli lettem –, de már most furán nézek néhány tartalomgyártóra, akikhez képest valamivel előrébb járok.
Simán fejlesztőből PO/BA/QA + fejlesztő lettem egyszerre
Miközben a Codex az egyik worktree-n dolgozik – vagy akár kettőn párhuzamosan –, én a másikon tervezek. Amikor elkészül, kezdhetem a code review-t.
Hatékony, de konkrétan ezerszer fárasztóbb, mint gondoltam volna. Két-három dolgot csinálok egyszerre, sokkal több mindent kell fejben tartanom, és közben végtelen számú döntést meghozni vagy újragondolni. A Codex bedob egy keresztkérdést, én pedig rájövök: „ez így nem lesz jó”.
Tény, hogy ami most néhány hét alatt elkészült, azt önerőből talán hónapok alatt sem raktam volna össze – és valószínűleg feleennyire sem lenne stabil. Akad azonban jó pár rész, amit kissé overengineerednek érzek, és én sokkal egyszerűbben oldottam volna meg. Csak már nem volt energiám újra refaktoráltatni a GPT-vel, miután egyszer már 40–50 percig pörgött rajta.
Így maradtak olyan kódok, amelyek jól működnek, de nem feltétlenül tetszenek.
Egyelőre nagyon élvezem, de rettentően kimerít. Szinte várom, hogy elfogyjon a heti limit.
Konkrétumok?
Amint jobban kiforrnak a részletek, ígérem, még többet írok majd konkrét workflow-król, skillekről és hasonlókról.
Jelenleg szinte két-három naponta finomítok a folyamatokon, mert mindig feltűnik egy-egy apróság, amitől jobbak lehetnének.
A projektről is szeretnék majd mesélni. Nagyon régóta gondolkodom azon, hogyan működhetne jól a gyakorlatban és üzletileg is – hátha egyszer pénz is lehet belőle.